A megosztott internet, vagyis a splinternet ma már nem csupán egy koncepció, hanem napjaink valósága. Egyre több és több ország vezet be lokális szabályozásokat és korlátozásokat a virtuális térben, megváltoztatva ezzel az internet korábban globális és egységes mivoltát. Nem kérdés, hogy ez az általában negatív felhanggal kísért változás minden felhasználóra és szolgáltatóra hatással van, de vajon minden esetben feltétlenül káros-e az internet szabályozása, és ha igen, mit tehetünk ellene?
Cenzúra vagy adatvédelem?
Ha az internet megosztásáról beszélünk, alapvetően el kell különítenünk két fajta tendenciát. Mindkettő célja, hogy egy adott területen (országban, kontinensen) valamilyen formában korlátozza a globális világhálón elérhető tartalmakat, az okok mögötte azonban egészen mások lehetnek.
A splinternet fogalmával gyakrabban összefüggésbe hozott folyamat a Kína által alkalmazott „Nagy Tűzfal” modellje. A kommunista országban a ’90-es évek óta alkalmaznak különböző módszereket arra, hogy korlátozzák a felhasználók szabad hozzáférését az internethez. Számos olyan „nyugati” weboldal, mint a Facebook, a Google vagy a Wikipédia blokkolva van az ország területén, helyüket pedig a hatékonyabb cenzúrát elősegítő, az állam által üzemeltetett szolgáltatások vették át. Az ilyen folyamatok úttörője Kína, de hasonló korlátozások egyre több országban (Oroszország, Irán, Brazília) előfordulnak.
Bizonyos internetes tartalmak elérhetetlené tételének azonban nem a cenzúra lehet az egyetlen oka. Az utóbbi években számos nyugati országban megjelenő tendencia, hogy a felhasználói adatvédelem, vagy az általános IT biztonság érdekében vezetnek be korlátozásokat. Az USA-ban a kínaihoz hasonló megoldással védik a felhasználókat az illegális tartalmaktól, de az Európai Unió nagy adatvédelmi szabályozása, a GDPR következtében is kialakult egy, a globális internettől eltérő tartalmakkal rendelkező „európai web”.
A splinternet kialakulása tehát egyáltalán nem fekete vagy fehér, a folyamatnak pozitív és negatív hatásai egyaránt lehetnek. A határok ráadásul gyakran elmosódnak, hiszen számos ország hivatkozik az információbiztonság elérésének céljára az internetes cenzúra bevezetésekor, a nagy techvállalatok szerint pedig az európai korlátozások is súlyosan sértik a szólásszabadságot.
Globális hatások
Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Európai Bíróság friss döntésének értelmében az olyan nemzetközi cégeknek, mint a Facebook, világszerte el kell távolítania az Európában illegálisnak minősített tartalmakat. Az ügy precedens lehet arra, hogy lokális szabályozások az egész világon kikényszeríthető következményekkel járnak a vállalatokra és felhasználókra nézve.
Bár az internet korlátozása bizonyítottan csökkenti a gazdasági hatékonyságot, a helyi szabályozások pedig komoly plusz költségekkel járnak a nemzetközi cégek számára, valószínűtlen, hogy ez a folyamat a jövőben megfordulna. Persze előfordulhatna, hogy egyes országok a „szabad internet” védelmében gazdasági szankciókkal sújtsák a világhálót cenzúrázó államokat, de a már említett vékony határvonalak, és a felmerülő gazdasági hátrányok miatt aligha fognak felvállalni ilyen konfliktust. Ha akarjuk tehát, ha nem a splinternet az összes pozitív és negatív hatásával velünk marad a jövőben is. A legtöbb amit tehetünk, hogy mind felhasználóként, mind szolgáltatóként felkészülünk ennek velejáróira. SaaS szolgáltatóként például – ha nemzetközi pályán tervezzük jövőnket – arra kell ügyelnünk, hogy megoldásaink és az azokat megjelenítő internetes oldalak/alkalmazások megfeleljenek a helyi/vagy regionális jogszabályoknak, adatkezelési és adatvédelmi szabályoknak.
Angelika
Források:
https://techcrunch.com/2019/03/13/the-splinternet-is-already-here/
OKT
2019